Pécs egy újabb hétvégére a csodás fények városává változott. Péntek este szerencsénk volt a belvárosban tölteni néhány órát, és csak ámultunk-bámultunk, hogy ilyen tökéletesen is meg lehet szervezni egy fesztivált.

A délutáni órákban részt vettünk a történelmi városnézésen. Amikor megtudtam, hogy ez nem egy felvonulás lesz, hanem egy valódi városnézés, sok-sok sétával a délutáni forróságban, rögtön gondoltam, hogy az 5-évesem maximum 100 méterre lesz hitelesítve, és utána szökőkútban fürdéssel folytatódik a program. De nem így lett. A forgatagban – körülöttünk római katonák, ókeresztények, maga Janus Pannonius, lovas hadsereg, török katonák – eszünkbe se jutott elfáradni, így hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy már a túra végén vagyunk a Búza téren. Mikor épp visszafordultunk volna, elkezdtek a téren felsorakozni a hintók, lovaskocsik, ekhós szekerek és nem utolsó sorban nagy szerelmünk a tsu-tsu vonat, hogy az részt vevőket elszállítsák a Zsolnay negyedig. Egye fene, vonatoztunk egy jót.

A kiadós vacsora után, melyet az Elefántos Pizzériában költöttünk el (http://elefantos.hu/, Pécsett csak itt kapható fatüzelésű kemencében sült pizza), átsétáltunk a Széchenyi térre. Itt el is vesztettem a fonalat aznapra, mert csak kapkodtuk a fejünket. Itt egy holland-belga cigányzenekar, ott egy utcai cirkuszi társulat, amott épp egy olasz utcai fúvószenekar csinálta a hangulatot. Egymást érték a lélegzetelállító mutatványok, színes és csodás programok. És mindezt sötétedéskor megkoronázta a színes fényár, mellyel a város leghíresebb tereit és épületeit öltöztették ünneplőbe. Sose láttam még így a Színház teret. Mintha egy másik világban lettünk volna. Sajnos még a Székesegyházra „festett” projekt bemutatása előtt haza kellett indulnunk, de majd talán jövőre már azt is kibírjuk ébren.

Nagyon reméljük, hogy lesz jövőre is Zsolnay Fényfesztivál! Mi ott leszünk!

A pécsi Zsolnay Negyed megnyitása óta már többszörösen belopta magát a szívünkbe. Az első Zsolnay Fesztivál óta folyamatosan figyelem, hogy miért érdemes a negyedbe látogatni, és bizony sokszor csak kapkodom a fejem.

Véleményem szerint minden egyes már nem vagy csak részben működő gyártelepnek így kellene végeznie. Csodásan felújítva, a kultúra és az oktatás fellegváraként, tele élettel, parkokkal, játszóterekkel. Az már csak hab a tortán, hogy a Zsolnay negyedet még ezen belül is sikerült csúcsminőségben létrehozni. Mondjuk egy vaskohóból biztos nehezebb valami látványosat csinálni, mint egy porcelángyárból…

Kép: www.zsolnaynegyed.hu

A bejegyzésem aktualitása pedig a hétvégi, még most is zajló Zsolnay Piknik. Mekkora ötlet! Hol lehetne jobban eltölteni egy napsütéses hétvégét, mint a fűben, egy piknik takarón heverve, jégkását szürcsölve. Mindehhez még igényes szórakoztatást is kap az ember, és nem utolsó sorban az ember gyereke.

A pénteki napon már bemelegítettünk a piknikre egy jó kis Fonó Zenekar koncerttel, és táncházzal az E78-ban, mely a Zsolnay Negyed legnagyobb rendezvényterme. A látogatottság mondjuk mérsékelt volt, de a zenekar most SEM okozott csalódást. Fantasztikusak voltak. És a csodás zene mellett Agócs Gergely frappáns összekötő szövegein mulathattunk, természetesen ékes „pálóc” nyelvjárásban. A táncháztól egy kicsit többet vártam, mivel bruttó 10 percig tartott :-), de azért a hangulatunkat meghozta.

Kép: www.fonozenekar.hu

Szombaton csak délután vágtunk bele a kulturális csemegézésbe. Egy ebéddel kezdtünk a Room Bistro&Club-ban, a negyed „menzáján”. Annak, aki 4000 Ft-ból meg akarja ebédeltetni a családot, nincs jobb alternatíva szerintem nagyjából egész Pécsen. Ízletes, házias, friss ételek kerülnek a tányérokra. A kiszolgálás rendkívül kedves. És még a szabadban is leülhetünk, ha olyan szerencsénk van az időjárással, mint nekünk volt tegnap. Ebéd után aztán teli hassal vághattunk bele a forgatagba (ez a tény egy 4 éves, a hasát imádó fiú gyermeknél egyáltalán nem elhanyagolható). Mindjárt meg is találtuk az egyik legjobb elfoglaltságot a látogatóközpontban, ahol a repülőklub rendezkedett be, hogy népszerűsítse a sportrepülést. Mondjuk Csabi és Lóri esetében a népszerűsítésre semmi szükség. Sikerült jó fél órát a modellek, és a kiállított IGAZI vitorlázórepülő társaságában, a repülőszimulátor képernyőjére tapadva eltöltenünk. Oké, azért én is élveztem.

A Zsolnay Negyed nem csak ilyen alkalmakkor remek hely egy jó kis játszóterezésre. De természetesen ilyenkor is az. Lórit simán el is felejthettük egy órára, mert ha akartuk se tudtuk volna leimádkozni a csúszdáról és a mászókáról. Persze nem is akartuk. Csak tudnám, hogy az otthoni csúszda miért nem kelt ekkora érdeklődést sosem.

Hogy anyának is legyen egy kis öröme, végigsétáltunk a kézműves vásáron, ahol mindjárt be is szereztem egy gyógynövényes rovartávoltartó kencét a VeraNatura-tól. A hatásfokáról majd később beszámolok, de az illata csodás, úgyhogy ha másra nem jó, akkor is kellemes testápoló lesz nyári leégések után. Persze beszereztem a szokásos Shea vajas szappanadagomat is a SzappAnna-tól. Csak ajánlani tudom. Az egész család ezzel fürdik nálunk.

Kép: www.szappanna.hu

14 órakor letelepedtünk a piknik plédünkre (mi vittünk sajátot, de lehetett volna bérelni is, ha nem vagyunk ilyen gondosak – ez ám a profi szervezés) a Bóbita Bábszínház színpada mellé, ahol egész délután a gyerekek szórakoztatása volt a cél. Az interaktív mesejátékban a közönség jelentős hányada hozzáragadhatott az aranyszőrű bárányhoz, hogy megnevettessék az örökké szomorkodó királykisasszonyt. Lóri remekül szórakozott ezen. Majd Berecz András meséi következtek, melyen inkább én szórakoztam nagyon jól, mert meggyőződésem, hogy a gyerekek ebből egy kukkot nem értettek. Sebaj, szerintem fantasztikus előadás volt, bár mást nem is vártam tőle. Míg a jazz zenekar hangolt, mi még kipróbáltuk a petangue-ot, és mászókáztunk kicsit, aztán hangulatos zenei aláfestés mellett fogtuk a cókmókunkat, legurultunk a fűben a domboldalról (Lóri szó szerint), és még világosban itthon voltunk. Így még bodzaszörp készítésre is maradt időm, és a gyerek is időben ágyba került.

Jobban nem is tölthettük volna a szombatunkat!